Akik itt voltak az újraindulás elején, már olvashatták azt a cikkemet, amiben a véleményemet írom le azokról a témákról, amik engem foglalkoztatnak. Ennek a sorozatomnak itt van most a második része, ami szerintem titeket is érdekelni fog, ha nem, akkor az sem zavar. Én kiadom magamból a gondolataimat és a ti véleményeteket – negatívat is – is elfogadom, DE csak bejegyzés formájában a cikk alá, nem szeretném, ha a chat tele lenne ezekkel. Ha valaki még is oda írna, annak az írását törlöm. :) Na, akkor kezdjünk is bele...
 |
| Elmélkedős cica. Pontosan kifejezi hangulatomat. |
Kezdjük azzal, hogy ismertessük a 'fanfiction' definícióját. A fan jelentése, rajongó, míg a fiction magyar megnevezése a kitalált, valótlanság. Így egybeolvasva: Egy rajongó által írt, kitalált történet. Legyen köze a témához, azaz, ha például egy könyv szereplőiről szeretnénk írni, akkor annak folytatását kell megírni, vagy újraírni a mi képzeletünkkel. Na, tehát az összes olyan blog, ami az One Direction-al foglalkozik, egy fanfiction. Ezt eddig mindenki tudta, én is. Viszont. Miért kell egy olyan blogot ebbe a műfajba beletenni, aminek csak annyi a köze a One Direction-hoz, hogy az egyik szereplő megegyezik a banda egyik tagjával, de valójában abban a történetben Nem létezik az 1D. Nem írom le, hogy mit csinálhat a banda, hogy miként folytatódna Taylor Swift és Harry Styles szerelmi élete, vagy nem firkantottam le, hogy mi történt az x faktorban a saját képzeletem szerint. Semmi ilyesmi nincs, csak kölcsön vettem a banda egyik tagját, de tényleg nem létezik az One Direction. Az ilyet, miért kell a fanfiction kategóriába tenni? Ezer puszit adok annak, aki megtudja nekem mondani a választ a kérdésemre, jó érveket ad hozzá és meg tudja változtatni a gondolatmenetemet.
Azt hiszem, ennyi lenne erről a témáról, szóval nyugodtan írjatok lent, normálisan fogok válaszolni és a kritikát is jól bírom. :) Nem harapok, szóval bátran firkantások le ti is a gondolataikat, hiszen szólásszabadságban élünk, és mindenkinek joga van leírni a véleményét. Persze, ha te trágár szavakkal szólsz le, én is megteszem ugyan ezt te feléd, amennyiben a leszólás nem jogos. Uh, bocsánat a kicsit furcsa beszédért. Ennek oka, hogy a gimnázium, ahova járok, elég komolyan veszi a törvényeket és tanulok belőle. Ez rémisztő.
Puszi: Dina
